Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halál-temetés szokáai

2010.08.20

A régészet eredményei nyomán egyértelmű, hogy már az ősmagyarok is nagy jelentőséget tulajdonítottak a halál utáni életnek, hiszen ezt jelzik mind a változatos evilági dolgokból álló sírmellékletek, amik közt az ékszertől a lószerszámig a mindennapok valamennyi fontosnak vélt kelléke megtalálható; mind a későbbi századokra is megmaradt temetkezési szokás, tudniillik hogy a család tagjai egymás köré-mellé temetkezve mintegy a túlvilágon is együtt kívántak lenni. Szintén jellemző e szemléletre, hogy a rögtönzött ravatalozót evilági neveken hívták lónak, éspedig Szent Mihály lovának vagy hidegágynak, nyújtóztató padnak; s hogy a halottat lábbal előre vitték ki a házból, amint életében is kilépett a hátból s nem kifarolt. A halál hírét harangozással adták a falu tudtára, ami ráadásul másként szólt férfi, nő vagy gyerek halála esetén.

A temetés napján a család vagy fölkért asszonyok siratóénekükben búcsúztak a halottól, amiket általános formulák szerint, de az elhunyt életének történéseivel, néha annak szájába adva a szót költöttek. Szokásban volt aztán, hogy a halott ruháján – hogy szabaduljon – minden kötést kioldottak, s talán a régi hagyományból őrződött meg, hogy a szemére pénzt, sírjába használati eszközöket, például sarlót tettek. A temetés szertartása után a család halotti tort rendezett a tágabb rokonságnak, amivel ünnepélyesen is elbúcsúztatták az elhunyt emlékét. A Jászságban azt tartották, hogy a legutóbb elhunyt őrt áll a temető kapujában addig, míg a következő elhunyt föl nem váltja. A sírt a tájanként eltérő fejfák, esetleg lábtul való fák jelölik: különös, embert képző látványt nyújtanak Szatmár csónak alakú fejfái; a zalaiak pedig úgy tartották: két fakeresztet kell csináltatni a sírhoz, mert mire az elsőt benyeli a föld, aztán a rákövetkezőleg leszúrt másodikat, addigra már csak az unokák élnek, s lassan elengedheti a család a halott emlékét. Ha az elhunyt még nem házasodott meg, megünnepelték utólag a lakodalmát. Ilyenkor jegyese vagy egy családtagja siratta s kapott jelképes nászajándékot. A gyász színe egyébként nem volt egységes: vörös, sárga, fehér.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.