Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


születés-keresztelés szokásai

2010.08.20

A világra született gyermeket apja azzal fogadta be a családba, hogy fölemelte a földről mintegy magára vállalva a gyermek nevelésének gondjait, vagy kivitte az istállóba s lóra ültette, hogy derék, lószerető ember legyen belőle. Az anyának viszont azt írta elő a népszokás, hogy ágyát meddig ne hagyja el, s ha elhagyja, miként gondoskodjon távolabbról is gyermekéről. Egyébként is: a szoptatós ágy mágikus módon védte az anyát és csecsemőjét, ezért is hívták boldogasszony ágyának. Szép szokás szerint a nagycsalád tagjai s a szomszédok komatálat hoztak az anyának, amin mindenféle ételt hozva erősítették őt s nem utolsósorban kisegítették főzésbeli teendőiben.

A gyermeket a születése utáni napokban a templomba vitték megkeresztelni, ahova általában keresztanyja vitte be, és ahol már a többi keresztszülő, a komák és komaasszonyok várták a családot. A kereszteléssel a gyermeket Isten kegyeibe ajánlották, védve a kicsi lelki üdvét – nem utolsó sorban a legmagasztosabb egyházi ünnep, a húsvéti vigília alkalmán szentelt keresztelőkút vizével. Hazaérve apja vagy nagyanyja átemelte a kis keresztényt a ház küszöbén ezzel ismerve el végleg a család tagjának, aki nevét is ekkor kapta. A névadás meghatározott rend szerint történt: az első fiú az apja, az első lány az anyja, majd sorban a nagyszülők, nagybácsik és nagynénik nevét kapták. Nem volt ritka, hogy egyazon nevet – különösen az apáét – több gyerek is megörökölte, hogy a halállal szemben, ami nem válogatott, átörökítsék az atyai nevet. Tájanként jellegzetes névadási szokásokkal is találkozni: a matyók előszeretettel adták gyerekeiknek az őket kiváltságokkal kitüntető Mátyás király nevét; protestáns területeken pedig, különösen is Erdélyben, gyakoriak voltak a biblikus nevek, mint a Mózes, a Dávid, a Sámuel. A keresztelést szűk körben megtartott ünnep zárta, ahol kedves versikékkel köszöntötték a gyermeket, kívántak neki szerencsés életet, mint például: „Kiskomámné, arra kérem, kisfiára jól ügyeljen. Nevelje fel szépen nagyra, a leányszem kapjon rajta, ujujujujuj!” (Kolozs m.) Néhány helyen szokásban volt a keresztelőt valamivel később újra megünnepelni, tekintettel az anyára, aki gyermeke első nagy ünnepén nem vehetett részt, mert még akkor gyerekágyat feküdt. Ezt az ünnepet például a Sárközben csöröglőnek hívták.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.