Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


907-es hadjárat

2010.05.17


907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor
még nem létezett). A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német
 király rendelete szerint azzal a céllal, hogy  "Decretum Ugros eliminandos esse.." azaz  elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak" Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek".  Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő. Még a jóval késobbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.
907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult
előre a Duna vonalán. A déli parton a 'gyengébb', kb. 40 ezres szárny; a Dunán hajókon egy 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az északi parton
egy jó 45 ezres foero az elit. Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról.  A törzsszövetség egyesült foerejét - 40.000 lovas - négy részre osztotta. Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsot O maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllo(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadmuveletet irányította. Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének  megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételodött meg: gyújtólövedékekkel tuzijáték  és vízi parádé keretében szenvedett technikában 100%-os, éloeroben kb. 95%os
veszteséget a hajóhad. Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult /40.000 ember/.  A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges sereg 'orra elott' , éjszaka,tök csöndben!!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklo csata után.)
Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt majd túlereje ellenére ismét két > nap öldöklo ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a Pozsony körüli síkságon. A néhányezer fos túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni de a magyar könnyulovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg
 váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi orség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részrol a német üldözok csőbe futottak mert a környező erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/
 hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezeton kívül mindenki meghalt /grófok, püspökök tucatjai/. A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett /Ober Enns -
innen a meséink 'Óperenciás tengere'/ valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. /Szent István idején eloször, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben. / Árpád fejedelem két (három) fiát vesztette és O maga is halálos sebet
> kapott és pár hét múlva meghalt - a hazáért. Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.