Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Március -Böjtmás hava, Kikelet hava-

2011.02.15

március 4. Kázmér napja

A patkányűzés napjaként is emlegették. A gabonatárolókat ebben az időben takarítják, készítik elő az új termés befogadására. Télen a mezőről befészkelődött rágcsálókat rossz lábasok, vödrök veregetésével, hangoskodással próbálták kiűzni.

Fontos szerepük volt ebben a gyerekeknek, mivel versenyezniük kellett, ki tud több dögöt felmutatni a nap végére. Természetesen a jutalom sem maradhatott el. A legeredményesebb gyerek gyújthatta meg azt a máglyát, melyet a sok szemétből raktak az udvar végében.

Március első hete napjainak időjárással kapcsolatos jóslása:

Ha ez az időszak esős, havas volt, az aratás megkezdését, arra felkészülését eltolták egy héttel.

március 7. Tamás napja

Sok más nap mellett, ez a nap is szerelemjósló. Ha a lány azt akarja tudni, merről jön a vőlegénye, akkor Szent Tamás napjának éjjelén zörgesse meg a kaput, s amerről vastagabb kutyaugatás hallatszik, onnan várhatja.

Húshagyó kedd

A böjt kezdete.

Hamvazószerda

Hamvazószerdán tartják a keresztények a hamvazkodást. Ez a nap dologtiltó, böjtfogadó nap.

MÁRCIUS 12. GERGELY NAPJA

A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509–604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak. A magyarországi Gergely-járás eredetét, interetnikus kapcsolatait Földesi Béla vizsgálta. Tanulmányában többek között felvázolja a szokás kialakulását a középkori szegény tanulók különböző ünnepekhez kötődő mendikálásától, mely a 17. század közepétől Balázs napjához (febr. 3.), de rendszerint Gergely napjához kötődött .

A Gergely-járás szokása országosan ismert volt, de élő gyakorlatát már csak szórványosan lehet megtalálni. A Gergely-járás célja a 17. századtól nemcsak az adománygyűjtés volt – melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek –, hanem az iskolába való verbuválás is. A katonai toborzás mintájára a szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. A szokás azonban az idők folyamán egyszerűsödött.

A Gergely-járás éneke és szövege összetett. Jellegzetes szövegeleme a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napja” kezdetű hosszú ének, mely a 17. század végén megjelent egyházi énekeskönyvben  is szerepel. A szövegnek jól ismertek 18–19. századi változatai ). A szokást gyakran a tanítók egyéni leleményei alakították. Az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, jókívánságmondóka és adománykérés.

 „Borsodban s csaknem egész felső Magyarországon a református iskolás gyermekeknél szokásban volt a Gergelyjárás; de már most csak kevés helyen van divatban. Gergelynapkor t. i. az iskolás gyermekek dobbal, zászlóval czifrán s pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dallás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekekkel kedvet kapassanak az iskolába járásra, aminthogy ha valamely házba bementek, azt volt első szavok: van-e katona, ki Pallas táborába beáll? Többek közt a kengyelfutó kitünőleg czifrán volt öltözve. Ezen azon joga volt, hogy akármely házba bementek, az ágyra fölheveredhetett, hanem e kiváltság árát gyakran keservesen megfizette; mert az ágyba jó eleve tűt rakván, kengyelfutó uramat jól megszurkálta. A többi Gergelyjárók az asztalt körülállván, egy pár dalt elénekeltek, s ezután leülvén, a házigazda valamivel megkínálta. Ekkor előállt a nyárs és kosárhordó. A nyársat, ahol különös kárt nem tett, a padlásba ütötte. A nyársra szalonnát szúrtak, a kosárba tojást tettek, tehetősebb háznál pénzt is adtak. Ami így begyűlt, az iskolatanítóé lett, de aki rántottával néhányszor megvendégelte a Gergelyjárókat. Volt még a Gergelyjárókkal egy úgynevezett  morjó (bajazzo) is, ki képét korommal bekenvén, ruháját szalmával kitömvén egy karikással a kezében, a többi gyermek előtt futkosott és pattogott, s különféle pajzánságot elkövetett. A morjó szájába, amennyire emlékezem, következő vers volt adva:

     Miért bámulsz reám, vén vasorrú bába.

Nem láttál még embert angyali formába?

Távozz ez ártatlan seregtől messzire,

Mert másként jót húzok hátad közepire.”

   

Bálint Sándor a Gergely-járás nyomaira bukkant Szeged környékén Újkígyóson, Csanádapácán, ahol a múlt század hetvenes éveiben még ismerték a szokást. Kálmány Lajos az apácai Gergely-járást le is jegyezte.

A Zala megyei Barabásszegen 1900 körül gyűjtött Gergely-járás leírását, szövegét és dallamát mutatjuk be példaként:

„Már régóta szokásban van e vidéken, hogy az iskolásgyermekek hárman vagy négyenként egy csapatban, szalagokkal és virágokkal feldíszített kalapjukkal mennek házról házra s át a szomszéd községekbe is Gergely-napot köszönteni. Közülük egy a bejelentő ki előre megy és »szerencsés jó napot« kívánva megkérdezi, hogy »Megengedik-e Szent Gergely napját köszönteni?« A háziak beleegyezése után bejönnek mindnyájan és eléneklik együtt az éneket. Rendesen pénzzel, tojással meg sonkával fizetnek. A pénz a fiúkat, a tojás meg egyéb a tanítót illeti.”

1. Szent Gergely doktornak, híres tanitónknak

1. Szent Gergely doktornak, híres tanitónknak
az ő napján
régi szokás szerint menjünk Isten szerint
Iskolánkba!

  2. Lám, a madarak is

hadd szaporodjanak,

majd eljőnek,

a szép kikeletkor

sok szép énekszóval

zengedeznek.

 

3. Mert ilyetén helyben,

mint gyümölcsös kertben

a fia fák,

nevelkednek ifjak,

gyermekek, jó fiak

Isten által.

 

4. Ily helyben királyok,

urfiak, császárok

tanittatnak,

a szegény árvák is,

elhagyott fiak is

oktattatnak.

 

5. Ti is ezenképpen

jertek el nagy szépen

iskolánkba,

hol velünk legyetek

és szép részt vegyetek

tudományban!

 

6. Nem jó tudatlanul

felnőni parasztul

e világban,

mert így emberségre

nem mehet tisztségre

ez országban.

 

7. Szüléknek öröme,

mint drága gyöngyszeme

ti kedvesek,

Krisztus mutat példát,

hogy ebben ő magát

keressétek.

 

8. Krisztus Urunk régen

itt a földön lévén

gyermekkorban,

szereti rendünket,

ülvén doktorok közt

a templomban.

 

9. Jertek el hát velünk,

mert értetek jöttünk,

jó gyermekek!

Sok áldást úgy vesztek,

Istennél úgy lesztek

ti kedvesek.

 

10. Ott kell megtanulni

miként kell szolgálni

az Istennek: hittel,

szeretettel, szent,

kegyes élettel

Felségének.

 

11. Kérünk hát, jó szülék,

hogy jól megértsétek,

amit mondunk,

mert nem azért jöttünk,

hogy itt időt töltsünk

házatoknál.

 

12. Hogyha nem adhattok

az útra deákot

házatokból,

papirosra valót

adjatok, adományt

javatokból,

 

13. hogy Isten áldása

és szent áldomása

házatokon

maradjon mindvégig,

világ végeztéig

jószágtokon!

 

  1. FIÚ:

 

Békességet adjon az Úr e háznépnek,

akiknek lábaik igaz úton lépnek,

közönségesképpen kisdednek, öregnek,

kik az úr utában járni törekednek!

 

Ezentúl a tavasz újjul virágokkal,

vitézek, kik vagytok ugró paripákkal,

mint árva táborát ti is tanulókkal

méltán kövessetek szép fiaitokkal.

 

Megleszen immáron Gergely pápa napja,

készülj, gyermek, mindjárt viszlek iskolába,

eleget heverél itthon a kuszkóban,

sokat kandikáltál a kásás fazékba.

 

Pesta, Peti, Gyurkó, Ádám, Imre, Jankó,

Csuszko, Paszko, Palko, Galaboci, Ferkó!

Ezek mind egyenként táborunkba valók,

elvisszük ezekkel Ruskát, Pannát, Sárát!

 

Ha ezek nem lesznek, adjatok szalonnát,

szalonnával együtt tojást és az anyját,

görbe garast, márjást, kocrágó Jutkát,

így vesztek Istentől mindenféle áldást.

 

2. FIÚ

 

Szerelmes öcséim, kik most el nem jöttök,

mig mi idejövünk, megvirágzik a tök.

Azután pediglen kész lessz a Abcétek,

az Urnak ajánlván mindnyájan bennetek.

 

MIND (kimenőre a fenti dallamra):

 

14. Dicséret, dicsőség,

tisztesség adassék

az Istennek,

csendesség, békesség

legyen e háznépnek,

amen, amen!

     (MNT II. 103. sz.)

Néhol úgy leegyszerűsödött a szöveg, hogy már csak az adománykérés maradt meg. A Zemplén megyei Pusztafaluban a tanító vezetésével járták végig a falut, pénzt, tojást, egyéb élelmet gyűjtve:

     Kérem asszonyomat, adjon vagy két tojást

Kérem a tarkát, tojjon helyébe mást.

A fekete, sárga, fehér és a suta

Tojjanak sokakat minden Gergely napra.

     (Petercsák 1978: 95)

Sárkeresztesen ma már csak egy kiszámolóban él a Gergely-járás emléke:

     Gyertek gyerekek iskolába,

Ötözzetek papruhába

Inc-pinc Lőrinc

Te vagy odakinn.

     (Gelencsér 1981: 193)

A Mura-vidéken, Göntérházán azonban még élő népszokás a Gergely-járás. Felpántlikázott kalappal indulnak a Gergely-járók. A pántlikát a rokon lányoktól kapják. A csoport vezetője fakardot visz, melyre egy darab paprikás füstölt szalonnát tűznek. Kosarat és erszényt is visznek magukkal. A 3–5 tagú csoport 7–8. osztályosokból kerül ki. A népszokás 1895-re nyúlik vissza, mikor bevezették a kötelező népoktatást. A korabeli tanító szervezte meg, hogy népszerűsítse az iskolát. A házaktól gyűjtött tojást a tanítónak vitték, aki rántottával kínálta a Gergely-járókat. Ma már a tanító nem fogadja el az adományokat, így a gyerekek osztják el egymás között a tojást és a pénzt (Penavin 1988 68–70).

Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: „Megrázza még szakállát Gergely”, vagyis előfordul, hogy e napon havazik: „Megrázta szakállát Gergely”. Csépán Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetik a lent. Topolyán ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.

 

Március 15. Nemzeti ünnep

Az ezen a napon gyújtott ünnepi tűz, a „szabadsági tűz”. Régi szokások szerint e nap estéjén néhányan összejöttek, szomszédok az udvaron és körülülve Kossuth nótákat énekeltek és idézgették az 1848 – 49-es eseményeket.

 

MÁRCIUS 18., 19., 21. SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK

Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”

Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés.

Nem feledkezhetünk meg az e napi névnapköszöntőkről. Kopácson például az alábbi köszöntőket mondták:

Engedje az isten, hogy sok Sándor napját

Megérjünk erőben, egészségben.

  vagy:

     Isten éltessen sokáig,

Mig a füled nem ér a bokádig.

     (Penavin 1988: 71)

A század elején lejegyzett Borsod megyei palóc Sándor-köszöntő így hangzik:

Sándor napja ma vagyon,

Átbillegtem a fagyon.

Ha jegy garast annátok,

Tudom mennem bánnátok.

Ha mehhaltok jaó jártok,

Rám marad a vagyontok.

Szivemből kivánom!

     (Istvánffy 1911: 299)

A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba.

A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sipot” . Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” .

Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-nap volt a hagyományosan megszabott ideje. Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést. József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” (Bálint S. 1980b: 256). Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.

József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás. A József-napi köszöntők közül egy rövid változatot idézünk Várdarócról:

     József a neved napján a boroskancsót érd el,

Amig a halál a torkodra nem térdel!

     (Penavin 1988: 72)

  Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.

Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták (Bálint S. 1980b: 257). Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.

Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.

 

március 24. Gábor napja

A tavasz negyedik napja. Ekkor a kertekben megélénkül az élet. A káposztaültetést e napon végezték

MÁRCIUS 25. GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJA

A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját. Az analógiás mágia az alapja annak a szokásnak, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle. Így tartották ezt például Zagyvarékason, a Mura-vidéken is. Az Ipoly vidéki falvakban vigyáztak a frissen oltott fára, mert ha letörne az ága, féltek, hogy abból szerencsétlenség származik. Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.

Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott. Gyimes-völgyben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regulát ismerik: „Gyümölcsoltó hidege téli hónapnak megölője”. Palicson, Bácsszőlősön, Kispiacon a békákat figyelik. Ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.