Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lakó ház

2010.10.24

A házak az utca során rendeződtek el, vagy pedig halmazszerűen; a házhoz istállók, csűr csatlakoztak, a gazdasági udvart s a zöldséges- és gyümölcsöskertet kerítés, gyakran élősövény vette körül.

A szalmafödeles ház szobája ablakkal az utcára nézett, melegét télen a konyhára nyíló kemence adta, mely elsősorban főzésre-sütésre szolgált.

A konyhához, melybe a pitvaron át jutott az ember, egy-két kamra csatlakozott. Ezekben kaptak helyet a szerszámok, a gabonatartó szuszék, liszt, kása, káposztás hordó, gyümölcs, ott függött rúdon szalonna, sódar, kolbász.

A szálas gabonát a csűrbe rakták, ott a cséphadaróval végzett munkának is jutott hely.

Nem messze a házak együttesétől terültek el a kender és káposztaföldek, távolabb a dűlőkre osztott szántóföldek és rétek, azután a szőlő s esetenként az irtásföldek; a legelő közösre maradt, hasonlóképp, de már a földesúrtól korlátozottan, erdő, vizek, nádas.

Az Alföldön az épülő házak sok esetben kert és kerítés nélkül csomósodtak össze, oly sokféle sikátort és zugot hagyva maguk között, hogy utóbb tapasztalt földmérők is gondban voltak, ha a belterületről áttekintő térképet kellett készíteniük. Mivel a török idők után az Alföld csaknem teljesen fátlanul maradt vissza, a nád- vagy szalmafödeles házak egyszerűbbek voltak, faluk sárral tapasztott vesszőfonatból készült, s gyakori volt a kémény nélküli füstös konyha. Hogy a házhoz disznóólnál egyéb rendszerint nem csatlakozott, még nem jelentette a megtelepedés szűkre szabottságát. Az Alföldön elterjedt a két beltelkű, „kertes” településforma: a házak együttesén kívül, nemegyszer külön övezetet alkotva helyezkedtek el a gazdák „kertjei”, bennük istálló, széna- és szalmarakodó, gyakran zöldségeskert is. A csűr hiányzott: összhangban az Alföld száraz éghajlatával, a szálas terményt a szabad ég alatt tartották, mint ahogy a szem nyerése is a nyílt szérűn, nyomtatással ment végbe, s aztán földbe ásott vermekben raktározták.